Fénytől távol túl a város szélén,
Egy eldugott kis tarka völgy ölén.
Oly csendben éltem,
S álmodoztam sok-sok éjszakán,
S most útra kélek álmain után.


Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
Mondd az életedtől mégis mit remélsz?
Talán mindent, talán semmit,
De ha győz a józan ész,
Többre mész, és nem lesz oly nehéz.


Jó barátok régen messze járnak,
Én itt maradtam szinte egymagam.
Most fájó szívvel búcsúzom,
És könnyezem talán,
De mégis megyek álmaim után.


Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
Mondd az életedtől mégis mit remélsz?
Talán mindent, talán semmit,
De ha győz a józan ész,
Többre mész, és nem lesz oly nehéz.


Csak egyvalaki sír majd biztos értem,
Az én mamám, ki nem felejt sosem.
De visszajövök, s elviszem,
Egy nyári délután,
S együtt megyünk álmaink után.


2x:

Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
Mondd az életedtől mégis mit remélsz?
Talán mindent, talán semmit,
De ha győz a józan ész,
Többre mész, és nem lesz oly nehéz.


Többre mész, és nem lesz oly nehéz.