Azok a fehér orgonák,
még most is érzem illatát,
amikor megdobban egy szív
és hozzád újra visszahív.

Azok a fehér orgonák,
azok az átsírt éjszakák.
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz!
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
csókot is adhatsz virág helyett!

Egy májusi éjszakában jöttél énfelém.
A te szíved elárulta, hogy már nem az enyém.
Letéptem egy szál orgonát, s odaadtam néked.
Cserébe csak annyit mondtál, úgy szeretlek téged.
Letéptem egy szál orgonát, s odaadtam néked.
Cserébe csak annyit mondtál, úgy szeretlek téged.

Azok a fehér orgonák,
még most is érzem illatát,
amikor megdobban egy szív
és hozzád újra visszahív.

Azok a fehér orgonák,
azok az átsírt éjszakák.
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz!
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
csókot is adhatsz virág helyett!

Tudom, hogy egy jó pár év is eltelt már azóta.
Soha többé nem láthatlak a szívem ezt súgja.
Ott a kertben nem nyílik már orgona sem rózsa.
Kettőnkből csak emlék maradt meg ez a kis nóta.
Ott a kertben nem nyílik már orgona sem rózsa.
Kettőnkből csak emlék maradt meg ez a kis nóta.

Azok a fehér orgonák,
még most is érzem illatát,
amikor megdobban egy szív
és hozzád újra visszahív.

Azok a fehér orgonák,
azok az átsírt éjszakák.
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz!
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
csókot is adhatsz virág helyett!
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz!
Hunyd le a szemed,
tárd ki a szíved
csókot is adhatsz virág helyett!