Olyan szépen mondtad, valamikor régen, hogy szeretlek Téged!
Láttam a szemeden, azon a szép kéken, hogy szívedből érzed.
Emlékszel, hogy hányszor mondtuk ezt egymásnak, sok szép holdas estén,
Míg jegygyűrüt húztam, a gyűrüs ujjadra, s végleg enyém lettél.

Teltek múltak évek, s mennyi mennyi szépet, mit együtt átéltünk,
Mindig mosolyogva, egymás kezét fogva, gyermeket neveltünk.
Kirepült már Ő is, megtalálta párját, elhagyta a fészket,
Megköszönöm néked, hogy mellettem élted, ezt a negyven évet.