Nekem a hang, ami regél, veled a keselyűk, velem pedig az a vér, amivel a falra festem fel azt, amit akar.
Nálam a kert, itt alszunk, mindegy, hogy mennyi, de mi csak abból iszunk, amit az éjfél után belőlünk, ma kifacsar.
Nem bánt most csak hozzám nyúl, nem szól hozzám, nem bámul, nem jár már át, nem csábul a párás ablakon túl

Fújd vissza szél, ide hol a holdfény ereje elér, fújd vissza szél, ide hol a keselyűd serege mesél
Fújd vissza a kertbe, legyen még egy utoló este, fújd vissza szél, fújd vissza szél
Van valami ebben a kihűlt szemben, ami éppen nem lát engem, de amikor néz, én nem látom, nem tudom, hogy milyenné tettem
Van valami ebben a deres szájban, amiből szó andalog, nem ér el idáig, de nekem szól, a párával feltűnő dallamod. Dallamod
Nem bánt most csak hozzám nyúl, nem szól hozzám, nem bámul, nem jár már át, nem csábul a párás ablakon túl
Fújd vissza szél, ide hol a hold fény ereje elér, fújd vissza szél, ide hol a keselyűd serege mesél
Fújd vissza a kertbe, legyen még egy utolsó este, fújd vissza szél, fújd vissza szél

Fújd vissza szél, fújd vissza szél, fújd vissza szél, fújd vissza szél