Múlik a nap, megy a hónap, az év,
milyen messzire menekül a lány...
Kifújt a romantika, szürke a lét,
orrod szipog, szemed könnyes,
s megaláz a láz...
És esik és zuhog a randi helyett,
- Esik, és zuhog ám, o milyen rémes idő
egy szivacs a hajad,
- elakad a szavad, ó milyen rémes idő
a lelked, s a cipőd...
És ahogy a karod ölelni akar,
- és ahogy a karom ölelni akar
a sok víz, a sár, elmossa már,
- a víz a sár elmossa már
elűzi őt a zivatar...
- elűzi a zivatar.
A szemfesték orrodon csordogál,
buta lelked úgy fáj, a valóság falán...
Ez van itt .. ez folyik... a randi helyett...
- Ez van. Eső és nátha a randi helyett.
Mit tegyek? Nem lehetek, ma veled
- Mit tegyek? Nem lehetek, nem lehetek ma veled.
Tán Te is megkönnyezed...

Hogy esik, és zuhog a randi helyett
- Randi helyett... Értsd meg
Mit tegyek?
Nem lehetek ma veled, nem lehetek ma veled,
Ó értsd meg, értsd meg,
záporozik a könnyem érted
- sírok érted!