A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.

A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Õt,
S Õ játszik egy égi dallamot.

Eggyé forrt kéz a húrral,
És már egy új ütembe kezd.
Lassúbb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.

Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.

Vihar kiált kegyetlen,
Elválaszt zord idõk keze.

Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!

A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Õk,
S Õ játszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lázad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fájdalom velünk

Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.