Karodon vittél évekig
Akaratod rabja voltam
A vágyak bennem egyre nõttek
Elfelejtem, hogy kölyköd voltam

Hiába hívnál megtört szívvel
Elnyeltek a sûrû városok
A tûzfalakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok!

Kölyköd voltam, véredbõl lettem
Kölyköd voltam, nem értettél engem
Emléked mégis fogva tart, el nem enged
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl...

A régi dolgok sorra elvonultak
Percrõl percre messzebb jutok
Terheim hegyekké nõttek
Áttörni rajtuk nem tudok

Szárnyaira vett a vágy
És nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat
Megveted még hideg ágyamat, óh, óh, óh

Kölyköd voltam, véredbõl lettem
Kölyköd voltam, nem értettél engem
Emléked mégis fogva tart, el nem enged
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl...

A régi dolgok sorra elvonultak
Percrõl percre messzebb jutok
Terheim hegyekké nõttek
Áttörni rajtuk nem tudok

Szárnyaira vett a vágy
És nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat
Megveted még hideg ágyamat, óh, óh, óh

Kölyköd voltam, véredbõl lettem
Kölyköd voltam, nem értettél engem
Emléked mégis fogva tart, el nem enged
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl...

Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl...
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl...