Irány a magyar tenger,
Meleg a nyár, mindenkit elvakít,
Enyhül az este az utcán,
Soknyelvû tömeg vonz, vagy eltaszít

Abszolút fölény az utcán,
Összegyûlt Európa, mind itt feszít.
Ott vagyunk mi is köztük,
A nyári bulik, a Balaton újra hív,
Nincs kedvünk lefeküdni,
Hajt a vérünk, az éjszaka megvadít.

Béküljünk meg, vagy rajtunk már a csoda sem segít,
De nézd mi történt, épp egy ember közelít.
Ember az utcán, faág a vállán, nagyon exkluzív.
Rongyokba burkolt teste láttán röhögünk. Ó, ó.

A nyarat nem felejtem,Az öreg csöves emléke felvidít,
És amit tenni kéne,Odafigyelni, ellesni tõle valamit.