Bolond remény, most semmit nem tehetsz
Mert végleg elhagyott a szerelmesem

Bolond remény még te is elmentél
A fájó múlt maradt s az emlékezés

Öntelt a szív, ha azt hiszi, hogy győz
A gyengére vár, kit rögtön láncra fűz
A rabság, ha szép, örömmel vállalod
Ha sebesre tör, magadról ledobod

Bolond remény, mondd miért hitegetsz
Hisz nem jön vissza már a szerelmesem

Hiába nézem a széttépet képet
Hiába várlak, úgy rohannék feléd
Hiába súgom az éjben a nevedet
Senki nem felel