Nem szerethet nála jobban,
Minden éjjel lángra lobban,
A szerelemtusámon pendül a húr.
Téged mindig visszavárlak,
Gyermekévek messze szállnak,
Gyönyörű volt, de minden időnk elmúlt.


Ma cherry mocha, ma cherry mocha
Cherry mocha, la vida loca,
Szívem ellopta kint Lisszabonban,
De tiszta a lelkem,
Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja.


Mindig adtam, kaptam,
Nem volt semmim,
A babámtól el kell menni.
De szeretem a szemedet, amivel ő némán súg.
Pedig elbúcsúzott őszi széllel,
Az illatát még mindig érzem,
Mi lehet a szerelem?
Ez mély, feneketlen kút.
De mától úgy kell élned, mint senki más.
Mert neked egy az esélyed,
Nincsen több, hogy elhibázd.
Ó Bella, úgy várt ránk a nagy világ,
Ahogy a régi ligetben, a téli hidegben a hóvirág.

Ma cherry mocha, ma cherry mocha
Cherry mocha, la vida loca,
Szívem ellopta kint Lisszabonban,
De tiszta a lelkem,
Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja.


Éjszaka még a hegy tetejéről néztük végig a várost,
De kitisztul a kép, és látom már, hogy más utakon jár.
Tudnod kell, őrzöm a fényed, de mást nem ígérek,
a tűz még mindig lángol bennem,
és megígérem, hogy így emlékszem rád.

De ma éjszaka villámlik,
Bevillan a képed, a pilláid.
Kezed a kezemben a tisztásig,
Gyönyörű tekintete csillámlik (OOO)
Szikrázott,
Köztünk szerelem szikrázott.
A dombvidéki dűnéken túl várt a világ.

Ma cherry mocha, ma cherry mocha,
Cherry mocha, la vida loca,
Szívem ellopta kint Lisszabonban,
De tiszta a lelkem,
Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja.