A zsúfolt kompokon fenn északon
a jeges partoknál,
mindig olcsó volt az alkohol.
Vették kartonszám.
Délutánra minden tengerész
nagy hős volt már és nagy utazó,
és csak úszott a berúgott viking hajó.

Aki élt még este összegyűlt
lenn a színpadnál.
Együtt énekeltek, utas és matróz
s a szigorú kapitány.
Pontban éjfélkor odajött.
Most azt játszd el, hogy no woman no cry.
Ha nincsen asszony, nincsen sírás.

Messze és régen, de még most is érzem;
Volt valami forró az izlandi szélben.
Messze és régen. Így volt vagy mégsem?
Olyan mindegy, ha így volt jó.

Matróznak lenni túl bonyolult.
A szárazföldre vezet minden víziút.
És ha kint van a parton nincs soha pardon.
Csoda az, ha megtakarít fél dollárt.
Valahova vinni kell a menyasszonyát.
Meg a csizma, az ékszer, az új kabát.
S ahány kikötő, ugyanannyi nő, pedig örök szabály;
No woman no cry.

Messze és régen, de még most is érzem;
Volt valami forró az izlandi szélben.
Messze és régen. Így volt vagy mégsem?
Olyan mindegy, ha így volt jó.

Messze és régen, de még most is érzem;
Volt valami forró az izlandi szélben.
Messze és régen. Így volt vagy mégsem?
Olyan mindegy, ha így volt jó.
Olyan mindegy, ha így volt jó.
Olyan mindegy, ha így volt jó.