Bármilyen nap sodor,
bármilyen csönd felé,
csak Neked mondhatom el,
ha rámfigyelsz.
És éjjel nincs velem,
a megszokott félelem,
ha úgy alszom el,
hogy átölelsz.

Reggel itt marad
az illatod a párnán,
amikor nincs
már a kocsi sem a hát elött.
Szürke szalagok,
kis patakok a járdán,
és a felhőkbe bújva
úsznak a háztetők.

Rossz idő,
csak szerelemre volna jó!
Ma éjszaka mondd,
milyen évszak várható!

Ez a nap többször úgyse jön,
elveszik végleg, ha elköszön,
ha vársz, nem lesz a Tiéd!
Ez a nap kétszer úgyse lesz,
csak ma ölel vissza, akit átölelsz,
ha vársz, nem lesz a Tiéd!

Reggel itt marad,
az illatod a párnán,
estefelé már hiányzol,
és így a jó.