A csúcs. Látod majd, ha fenn leszel.
A csúcs, az mindig magányos hely.
Küzdöttél végig, évekig,
hogy ott állj majd egyedül.
Hős vagy. És fáradt.
De megcsináltad végül.

Győztél. Most sírj!
Nem baj, hogy látnak.
Repültél. Ragyogtál,
de holnap már azt mondják, tegnap
sírtál, most győzz.
Újból és újból.
Ez is szép.
Ez is így van jól.

Míg veled álmokat élhet át,
aki néz, mindig várja az új csodát.
Nem tudja, hány nap, mennyi áldozat,
hogy még magasabbra érj.
És hányszor belehaltál,
hogy te vagy a legjobb a végén.

Győztél, most sírj.
Holnap majd más fog.
Repültél, ragyogtál,
de itt van már,
aki mást mond, máshogy.
Sírtál, most győzz.
Próbáld meg újból.
Örökké.
És ez így van jól.

Győztél, most sírj.
Engedd, hogy jöjjön.
Repülj még, ragyogj még,
Úgysincs jobb se égen, se földön.
Sírtál, most győzz.
Még egyszer. Újból.
Örökké.
És ez így van jól.
A dal a tiéd,
de rólunk szól.