Nem mondom el hol volt
Nem is emlékszem
Sok az egyforma város
A semmi más más helyen

Volt idő,
Amikor egyszerűen azt gondoltam otthon vagyok bárhol
Akad egy-két barát, és jó zene és ami csak kell
Én minden nyelven értek úgy hiszem

Ott vagyok pár ezer elveszett képen, mind visszajátszanám
Ezeregy hely tőlük búcsúzom éppen egy élettel ez elött már

ref:
Azt mondta: indulj én megértem
Nem leszel távol csak nem vagy közel
Nevetett, én visszanéztem
Éjszaka volt a szemében
Azt mondta: indulj én megértem
Nem leszel távol csak nem vagy közel
Nevetett, én visszanéztem
Éjszaka volt a szemében

Szép idők,
Amikor azt hittem a végtelenhez tartozunk és vége
Elég ha jók vagyunk és úgy is jön az aminek kell
Csak az értéktelen dolgok múlnak el

Aggódunk pár ezer elveszett képen, ez mintha én lennék
Egy lánytól búcsúzon éppen ahogy érzem, nem tudom őrzi–e még

ref:
Azt mondta: indulj én megértem
Nem leszel távol csak nem vagy közel
Nevetett, én visszanéztem
Éjszaka volt a szemében
Azt mondta: indulj én megértem
Nem leszel távol csak nem vagy közel
Nevetett, én visszanéztem
Éjszaka volt a szemében

ref:
Azt mondta: indulj én megértem
Nem leszel távol csak nem vagy közel
Nevetett, én visszanéztem
Éjszaka volt a szemében
Azt mondta: indulj én megértem
Nem leszel távol csak nem vagy közel
Nevetett, én visszanéztem
Éjszaka volt a szemében

refrén végig