Hajnalban végre úgy aludt el,
Hogy pár óra múlva ébredni kell.
Szép volt, és forró.
Törékeny kép.
Törékeny álom.
Egy könnyű mozdulat,
És máris felriad:
Ahogy régen.
És zavarba hozza, ha nézem
Így, ahogy nem látja más!

Ma egész nap mentem.
Őrölt a gép.
Összejött minden.
Mit mondjak még?
Túl sok a méreg.
Túl sok a zaj.
És végül az ember mindent hazavisz.
Nem fordulhat vissza a lépcsőn,
Hogy máskor: egy jobb napon jöjjön,
Ha újra nincs semmi baj.

Ne kérdezd: nem tudom, mi bánt!
Legyőzöm, holnapra nem viszem át.
De most jó, hogy egy jó barát mellett
Jókat hallgatok itt.
Van olyan nap néha,
Amin asszony nem segít!

Ne kérdezd: nem tudom, mi bánt!
Legyőzöm, holnapra nem viszem át.
De most jó, hogy egy jó barát mellett
Jókat hallgatok itt.
Van olyan nap néha,
Amin asszony nem segít!
Ne kérdezd: nem tudom, mi bánt!
Legyőzöm, holnapra nem viszem át.
De most jó, hogy egy jó barát mellett
Jókat hallgatok itt.
Van olyan nap néha,
Amin asszony nem segít!
Van olyan nap, van olyan nap,
Van olyan nap:
Amin asszony nem segít!
Van olyan nap, van olyan nap,
Van olyan nap:
Amin asszony nem segít...