Fűszer cseppenként, egy falat édes desszertként,
pár korty hűvös bor, de a legjobból.
Társaság esténként, hogyan lesz és hogy történt,
néha szelíd ölelés amikor a hajnal bolond és a hajnal is szép.


Szerettem, aki megmutatta az őrületet, ó hagyjuk abba,
mielőtt tönkre zúzna egy semmiség.
Most nem szólsz és nem tudom, nem untatlak-e még.
Azt hiszem, hogy sejted a lényegét.

A varázs nem múlt el! Őrzöm úgy, ahogy érzem.
Nagy tévedéseken átsegít talán.
A varázs nem múlt el! Aki hozta az, aki nincsen... aki nincsen már.


Eltűnt, mint annyian. Azt kívánom, bárhol van:
bárki, aki gondol rá legyen jó hozzá.
Látom önmagam tükröződni másokban,
de minden állomás csak egy villanás, csak egy látomás.


Szerettem, aki megtanított. Nem elég, hogy jártam itt-ott.
Fönt, vagy lent nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz és én nem tudom, ha bármit mondanék...
Csak elhinnéd vagy tényleg értenéd?

A varázs nem múlt el! Őrzöm úgy, ahogy érzem.
Nagy tévedéseken átsegíthet még.
A varázs nem múlt el! Aki hozta az, aki nincsen... aki nincsen rég.


Szerettem, aki megtanított. Nem elég, hogy jártam itt-ott.
Fönt, vagy lent nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz és én nem tudom, ha bármit mondanék...
Csak elhinnéd vagy tényleg értenéd?

A varázs nem múlt el! Őrzöm úgy, ahogy érzem.
Nagy tévedéseken átsegít talán.
A varázs nem múlt el! Aki hozta az, aki nincsen... aki nincsen már.

A varázs nem múlt el! Őrzöm úgy, ahogy érzem.
Nagy tévedéseken átsegít talán.
A varázs nem múlt el! Aki hozta az, aki nincsen rég, aki nincsen már,
aki nincsen rég, aki nincsen már.