Verse 1.:
Hosszú még az út... és ez gyakran eszembe jut.
De van, aki vár és szeret, érte mindent megteszek.

bridge:
Mért raboltad el a magányos szívem?
Mért nem kell más, csak te nekem?

ref.:
Repülök hozzád, tudom, hogy vársz rám,
egy őrült éjszaka kell, nem a valóság!
Nem kérek többet, add nekem a szíved!
Az enyém már régen csak a tied!

verse 2.:
Édes az ébredés, ami jó, az mindig kevés...
A vágy elérhetetlen, csak egy álom, nem érinthetem.

bridge:
Mért raboltad el a magányos szívem?
Mért nem kell más, csak te nekem?