"Ugyanúgy, ahogy régen,
ruháink a széken
vannak már.

Mosolyogsz rám halkan,
édes félhomályban
nézek Rád.

Forró testedre borulva,
egy jéghideg hanalon
születünk újjá.

A képzelet ösvényein
születünk újjá.

Nekem több kell,
csak még egyszer
ölelj át!

MAradj, maradj még kérlek
a reggeltõl félek,
maradj hát!

Forró testedre borulva,
egy jéghideg hajnalon
születünk újjá.

A képzelet ösvényein
születünk újjá."