Az arcom eltakarom hátha elhiszik,
Hogy nem járok az utamon a lelkem elveszik,
Jah, a lelkem eleszik

Mindenki boldog tele élettel,
Közben a fele tömkeleg bámulnak fél szemmel,
Mindenki azt mondja nem érdekel engem más,
Aztán ha beüt a szar keresik ki a hibás

Tudod ez nem vitás, megint itt vagyunk a srácokkal,
Töltsd hát teli a poharam whiskey mámorral,
Néha még úgy érzem kicsit üres az életem,
De én nem vétkezem így ezt a szart élvezem,
Hiszen csoda az életem és ti csak nézitek,
Amik rólam szolnak nagyobb részt csak tévhitek,
Legenda lesz egyszer abból mit építek,
Sosem ütök mindig csak szavakkal sérítek

Az arcom eltakarom hátha elhiszik,
Hogy nem járok az utamon a lelkem elveszik,
Jah, a lelkem eleszik

Mindenki boldog tele élettel,
Közben a fele tömkeleg bámulnak fél szemmel,
Mindenki azt mondja nem érdekel engem más,
Aztán ha beüt a szar keresik ki a hibás

Mond el hogy hova tűnt az az élet mint régen,
De tudom már jobb vagyok mint ezelőtt félévvel,
Szárnyalok előre megyek tíz fényévvel,
Soha sincs megállás nem bírok a mértékkel,
Asszed előttem jársz már eltűntem száz lépéssel,
Nem bírok betelni ezzel az érzéssel,
Hogy a szövegem felér milliónyi értékkel,
Míg sok ember nem éri be a földi létével

Mindenki boldog tele élettel,
Közben a fele tömkeleg bámulnak fél szemmel,
Mindenki azt mondja nem érdekel engem más,
Aztán ha beüt a szar keresik ki a hibás