Nem értelek,
Folyton csak reménykedem.
Csak találgatok,
Nem látom a varázslatot.

De miért hagyod?
Azért mert a tiéd vagyok?
Ha nem érhetek,
Hozzád holnap, hogy ébredek?

Szakadékból kérem, hogy visszaránts!

Kirakatban várok,
Soha nem bujkálok!
Néha én is átlátnék beléd!

Én szoronghatok,
Nem baj úgyis erős vagyok!
Mert mi lesz velünk?
Csak mondod, hogy külön megyünk!

Majd kibékülünk,
Reggel amúgy is előbb kelünk.
Megnyugodhatok,
Lesz időm te úgy is hagyod.

Ez a végső jelzés, de rá se ránts!

Kirakatban várok,
Soha nem bujkálok!
Néha én is átlátnék beléd!