Hazám hazám csendes hazám
bárcsak határid láthatnám
látom füstjét de csak alig
hogy az égen lengedezik

azt gondolom hogy a füstje
csak az erdő borult ködbe
búsul a madár az ágon
én is idegen országon

mikor hazul elindultam
színem se volt úgy búsultam
a lábam meg porosodott
időm sem volt hogy lepalljam

idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen földre siettem
mert hazámba nem élhettem

édesanyám ha most élne
hozzám látni csak eljönne
csontjaimat összeszedné
koporsóba betétetné

rakáskába rakogatná
keservesen megsiratná
jajszavakkal megsiratná
senki azt meg nem kacagná