Nem hallom tisztán, a távoli zenét
Valaki azt dalolja, hogy ne add fel még
Az élet túl rövid, néha oly sötét
Sokszor érzem azt, hogy nincsen már remény

El vesztem a sötétben, keresem a fényt
Várom a csodát
Mikor nyúl felém egy segítő kéz?

Hol vagytok barátok miközben könnyezem?
A magánytól én már nagyon szenvedek
Sír a lelkem, mert magamra hagytatok
A szép napokban velem mindig ott voltatok

Ki kell bírni mindent, és menni mindig tovább
Még akkor is, ha már bennem nem élnek remények és csodák
Fel tekintek az égre, és azt kívánom én
Bárcsak kaphatnék egy újabb esélyt

Fáradt lelkemmel csak annyit mondanék
Az élet olyan, mint egy óriáskerék
Mindenkinek a sors tartogat meglepetést
Lehet ma fent vagy, de hidd el gyorsan leérsz

Hol vagytok barátok miközben könnyezem?
A magánytól én már nagyon szenvedek
Sír a lelkem, mert magamra hagytatok
A szép napokban velem mindig ott voltatok

Hol vagytok barátok miközben könnyezem?
A magánytól én már nagyon szenvedek
Sír a lelkem, mert magamra hagytatok
A szép napokban velem mindig ott voltatok

Ki kell bírni mindent, és menni mindig tovább
Még akkor is, ha már bennem nem élnek remények és csodák
Fel tekintek az égre, és azt kívánom én
Bárcsak kaphatnék egy újabb esélyt

Fáradt lelkemmel csak annyit mondanék
Az élet olyan, mint egy óriáskerék
Mindenkinek a sors tartogat meglepetést
Lehet ma fent vagy, de hidd el gyorsan leérsz

Hol vagytok barátok miközben könnyezem?
A magánytól én már nagyon szenvedek
Sír a lelkem, mert magamra hagytatok
A szép napokban velem mindig ott voltatok

Ki kell bírni mindent, és menni mindig tovább
Még akkor is, ha már bennem nem élnek remények és csodák