Miért baj, hogy létezem?
Üldöz a félelem
Miért gyűlöltök?
Dühötök féktelen
Nem is ismertek,
Mégis úgy néztek,
Mintha tudnátok,
Tőletek rettegek

De maradok még hátul megalkudva,
Tapossatok még bele a porba,
Én kérek bocsánatot,
Hogy élek, ahogy tudok

Ide lőjetek!
Én engedem,
Mert ez nem az én szégyenem,
De tudom hol leszek,
Egyszer,
Ott ahol már nincsenek fegyverek

Ide lőjetek!
Én engedem,
Mert ez nem az én szégyenem,
De tudom hol leszek,
Egyszer,
Ott ahol már nincsenek fegyverek

Ide lőjetek!
Én engedem,
Mert ez nem az én szégyenem,
De tudom hol leszek,
Egyszer,
Ott ahol már nincsenek fegyverek

Arc nélkül léteztek.
Miért ez a szintetek?
De én vállalom
Magamat felétek,
Mégis gyűlöltök,
Mocsokban fürdötök,
Közben nézitek,
Hogy félek, küszködök

Már szabad egy hely a hátsósorban,
Kész örömmel mondok le róla,
Már nem kérek bocsánatot,
Hogy élni akarok

Ide lőjetek!
Én engedem,
Mert ez nem az én szégyenem,
De tudom hol leszek,
Egyszer,
Ott ahol már nincsenek fegyverek

Ide lőjetek!
Én engedem,
Mert ez nem az én szégyenem,
De tudom hol leszek,
Egyszer,
Ott ahol már nincsenek fegyverek

Ide lőjetek!
Én engedem,
Mert ez nem az én szégyenem,
De tudom hol leszek,
Egyszer,
Ott ahol már nincsenek fegyverek

Ide lőjetek!
Én engedem,
Mert ez nem az én szégyenem,
De tudom hol leszek,
Egyszer,
Ott ahol már nincsenek fegyverek

Ide lőjetek!