Én védem a létem, mert felforr a vérem,
A tűzben keményen elégek ez pokoli kín.
Túl rossz a hajlam, mert elhagy, ha baj van,
A méreg a vérben felőröl vakít.
Fázom amikor játszom, a fényben is alig látszom,
De isten már nem talál meg.
Húrba ölöm a lelkem, dalba rakom a testem,
Az ördög feléled.

Eltörheted szárnyaim,
Az angyali lét nekem kín.
Lent, ott a mélyben,
Én láthatlak téged az áldás nem segít.
A földön már pokolban élsz,
Nem segít rajtad ha félsz.
Elszállt egy lélek,
De újat ígérhet. Az átok elszakít.

Feltünt az álom a másik határon,
Ő üldöz és gyűlol, és szűköl amíg csak élsz
Itt van a reggel az ember csak felkel
De mit tesz, ha eljön a vég az örökös éj.
Átmegy azon a résen, túl az ídőn és téren
Ő eltünt, a lelke porlad.
Zárva marad az ajtó, mégis ez az a jelszó,
Mit elmond, de nem hat.