Délután fél hat, már megint felébredtem,
az útról rég letévedtem,
a démonomat felébresztem.
Délután fél hat, már megint megbánom,
az érzést mélyen elzárom, legalábbis csak próbálom.
Már megint felébredt, a kétely ami bennem él,
a kezem ismét a tűzbe ér,
oh a tűzbe ér.
Már megint felébredt, talán többet már nem alszik,
de nem akarok így meghalni,
oh de meghalni.
Nem boldogít a pénzem ami egyébként már nincs is,
nagy ház se aranyásó a vagyon nélkül hisztis,
ez kezdett el vinni érzem már ahogy kisiklik,
megint az életem bármit számít elvitte már a biznisz,
neked a pénz nekem a lét,
minek a vagyon ha mindegyik kép,
lelkembe fekete egyedül megint megyek a világom csak ettől szép
felismerhetetlen a tükörképem,
ezek vakok nem látják hogy megöl éppen,
Egymagam maradtam közel a vége,
A Hangod csend a zajban ölel a mélybe,
babér nem terem de a hiány innen kinő,
a kérdés bennem ugyanaz még mindig mennyi idő?
Délután fél hat, már megint felébredtem,
az útról rég letévedtem,
a démonomat felébresztem.
Délután fél hat, már megint megbánom,
az érzést mélyen elzárom, legalábbis csak próbálom.
Már megint felébredt, a kétely ami bennem él,
a kezem ismét a tűzbe ér,
oh a tűzbe ér.
Már megint felébredt, talán többet már nem alszik,
de nem akarok így meghalni,
oh de meghalni.
kezdi átvenni az irányítást elragad a hiàny
Minden próbálkozást mellőzne csak megtagadva kizár
a sziv,
ez nem ideális ív,
de leszarom csak latapadok ide bárki hív,
senki sem látja azt, hogy mit takar a lelkem
Meg se hallanád, ha orditana bennem,
Senkit se érdekel, hogy belehalok lassan màr
Délután fél hat, már megint megbánom,
az érzést mélyen elzárom, legalábbis csak próbálom.
Már megint felébredt, a kétely ami bennem él,
a kezem ismét a tűzbe ér,
oh a tűzbe ér.
Már megint felébredt, talán többet már nem alszik,
de nem akarok így meghalni,
oh de meghalni.